Kőbe vésve:]
Két barát ment a sivatagban. Összevesztek, és az egyik képen törölte a másikat, aki megsértődött. Anélkül, hogy szólt volna bármit is, beleírta a homokba...
"Ma a legjobb barátom lekevert egyet."
Mentek tovább a sivatagban. Egy oázishoz értek, ahol elhatározták, hogy megfürödnek. Az a barát, aki kapott egy pofont, fuldokolni kezdett, de a másik megmentette. Magához térve kőbe véste...
"Ma a legjobb barátom megmentette az életemet."
Az a barát, aki lekevert egyet, majd megmentette a másik életét, megkérdezte:
"Mikor megütöttelek, homokba írtad. Most meg kőbe írtad, hogy megmentettelek. Miért?"
A másik azt válaszolta: " Mikor valaki megbánt, csak homokba szabad írnunk, hogy a megbocsájtás szele eltörölje a szavakat...
De ha valaki jót tesz velünk, véssük kőbe, hogy senki se törölhesse el.!"
Tanuld meg sérelmeidet homokba írni...
A jó cselekedeteket, pedig "kőbe vésni".:]
Azt mondják, egy különleges emberrel találkozni akit tisztelsz, egy pillanat műve. Megszeretni elég egy nap. De az elfelejtéséhez már lehet, hogy egy élet is kevés...:(
nekem teccik:) remélem nektek is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése