csak egy mélypont? vagy talán ez a valóság? rájöttem. észrevettem. még mindig bennem élsz. a mozdulataimban, a beszédemben, az agyamban.! szerelem vagy csak ragaszkodás? ez az amit sok ember összekever. ezért nem tudom, hogy mi ez ami velem történik. nevetségesnek érzem ezt az egészet, hogy egészen pontosan 3 éve nem vagyok túl rajtad.. megláttalak és azóta nem létezett a régi életem... új életem lett, aminek a központjában te állsz.! azóta nem tudok ésszerűen cselekedni.. azóta megbélyegzed a minden napjaim. elég.! a szívemet és az agyamat sajnos még nem tudom összehangolni.. de muszáj lesz. mert hiába tervezem el, hogy elfelejtelek, hogyha egyszer nem megy.! volt egy időszak, hogy azt mondtam 'oké. itt a vége' körülbelül fél évig működött ez az egész.. amíg az emlékek elő nem kerültek.. nem akarom ezt az egészet.. túl kell lennem rajtad !!

bevallom.nem kertelek.
még mindig szeretlek _

néha még most is azt hiszem, hogy mellettem vagy_

i wanna change my life_

a tavasz közeledtével ideje pár dolgon változtatni... nem csak felszínes dolgokat kell megemlíteni. mint például: új ruhatár és hasonlók. szerencsére egyre csak nő a napos órák száma (ez erről a hétről nem mondható el) úgyhogy ahányszor csak tehetjük, töltsünk több időt a szabadban.:) hiszen ha belegondolunk... sokkal jobb egy beszélgetés ha közben sétálhatunk a parkban vagy kiülhetünk a teraszra..:) vagy.! ha magamból indulok ki, akkor a tanuláshoz is nagyobb a kedvem, ha nem bent a sötét szobában kell ülnöm. imádom a napsütést. szeretem érezni ahogy 'feltöltődöm' ahogy a nap melegen simogatja a bőröm.:) annyira jó. nem?! szerintem a tavasz a megfelelő időszak, amikor rendbe tehetjük a gondolatainkat.. lenyugodhatunk egy kicsit. és az időnket is jobban elüthetjük, mint télen. több a lehetőség. nem hiába mondják, hogy a tavasz az 'újjá születés' jelképe. úgyhogy idén kapok a lehetőségen és változok. azt, hogy speciel miben azt még nem tudom, de elég volt ezekből a 'besavanyodott' napokból.. szóval vigyázz világ. jövök! ;)

minden össze jön...

ismét elveszítettem valakit/ valamit ami fontos... ez pedig a kutyám. aki már évek óta mellettem volt. kislány korom óta... együtt játszottunk, együtt szenvedtünk, együtt éltünk. imádtam haza érni és látni, hogy habár a ház üres, de az udvar élettel van tele. amikor messziről látta hogy jövök, vagy ha csak épphogy meghallotta a hangom akkor már ott volt. vagy ha olyan hangulatom volt, hogy egyedül akartam lenni és lementem hátra az udvarra akkor ő már is ott termett kíváncsi tekintettel. emlékszem. amikor hozzám került, mindenki azt mondta, hogy hamarosan meg fog halni. olyan pici volt. elvileg még nem is lehetett volna leválasztani az anyjáról.. gyenge volt és tehetetlen. de én megtartottam. fel neveltük. imádtuk. de az élet ilyen. és ebbe még bele is törődnék, mármint a halálába, de hogy ilyen körülmények között veszítettem el. ez bánt nagyon. 3 nagyobb kutya szedte szét. tegnap este már alig élt.:( reménykedtünk. de hiába. elvesztettük. az biztos, hogy a részemről ez nem fog szó nélkül maradni. egyenlőre nem tudok mit csinálni..próbálok bele törődni a helyzetbe..