Ezernyi oldalt is tele tudnék írni, hogy elmondjam az érzéseim, de akkor sem értenéd, úgyhogy inkább szó nélkül megyek most el, csak egy apró hangot hagyva magam mögött...ahogy a szívem a földre zuhan és összetörik.

1 szó. iskola. igénybe veszi az időm 85 százalékát és az energiáim 100 százalékát. valahova a zombi és az élőhalott közé sorolnám be magam. alig alszok. a mindennapjaim pedig laposak, unalmasak. hétvégén meg örülök, hogy pihenhetek nemhogy másra jusson időm.. ez a kedd reggel ami még úgy ahogy elmegy. nincs első 2 órám.. de azt megjegyzem, hogy ez nem azt jelenti, hogy tovább aludhatsz, hanem, hogy még itthon tudsz tanulni az előtted álló hosszú napra.. de ne is panaszkodjak tovább. ezt leszámítva jól érzem magam. happy vagyok mint mindig. :) és tele élettel. már most alig várom a telet meg a karácsonyt, a szilvesztert. bár. kicsit elkeserít, hogy ismét eljárt fölöttünk 1 év. fiatal vagyok, de egyre öregebb. és annyi tervem van a felnőtt koromra. de vajon jó ez ha előre tervezünk? például itt vagyok én aki hatalmas kertes házról, 2 édes gyerekről, jó munkáról és csodás életről álmodozok. de mi van ha ennek még csak töredéke sem teljesül? minden esetre ne rajtam múljon. én megteszem amit tehetek. iskolába járok. elviselem az unalmat, a fáradtságot.. ezért akármennyire is 'ki vagyok facsarva' , továbbra is kitartok!:)