Sziasztok.
egy embert. egy barátot. egy szavakkal nem leírható mindig vidám, kedves valakit veszítettünk el. és mindez olyan hirtelen. reggel még boldogan beszélgetünk. és pár órával később azt tudom meg, hogy már nem vagy köztünk. nagyon sajnálom.:'( és főleg azt, hogy végül tényleg az lett a végzeted amit mindig mindenki mondott neked.:(:(:( "Balázs kérlek vigyázz a motorral"
és tényleg már annyi mindent túléltél. és most... tegnap este csak sírtam. és azóta is csak rád gondolok. miért pont most!? miért? azélet tele van kérdésekkel amikre talán sose kapunk választ, de ezt nagyon nehéz elfogadni. nehéz elfogadni, hogy nemvagy többé, hogy nemlátlak... 1nap alatt felbolygattad mindenki életét.:(
tegnap mikor hazaértem, már nembírtam magamban tartani. beléptem az ajtón és elkezdtem zokogni. mindenki rólad beszélt... és, hogy reggel még ottvoltál nálunk is. apuval beszéltél utoljára.
ahhj:(:(:( átmentem az Anitához is. (balázs barátnője) szegény lány. beszéltem hozzá. de egy szót sem szólt vissza. csak állt egyhelyben és sírt. én nem akartam előtte sírni... próbáltam vígasztalni, de tudtam, h lehetetlen.:(
aztán este mikor ismét egyedül voltam. csak sírtam és rád gondoltam. ahogy azóta is. fiatal voltál. és mindenki szeretett. mindig vidáman és könnyes szemekkel fogok emlékezni rád. "örökké a szívünkben élsz".
nyugodj békében Balázs.:'(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése