nem tudom elkerülni. ha kiabál, ha nevet, ha beszél, ha csak szimplán lélegzik és létezik, már akkor is lenyűgöz. azt mondják az idő és a távolság mindent begyógyít. hát nálam ez nem jött/ jön be.. ideje lenne kinőnöm a mesékből, de én még mindig hiszek az álmaimban. hiszem, hogy ha kitartó vagyok akkor bármit elérhetek. határ a csillagos ég. na most egy a probléma ebben az egész tündérmese dologban. hol van a szőke herceg? fiatal vagyok még, tehát ráérek. de ahogy egyre jobban idősödök és növök, egyre inkább úgy érzem, hogy hiányzik az a valaki, az az érzés és az egyéb. kiszemeltem van már, természetesen. igen. itt vesz nagy fordulatot az életem. ugyanis arossz embert találtam meg. azt aki rám se néz és sosem fogja velem beérni, aki jobbat érdemel és akire csak az időmet vesztegetem. sosem lesz az enyém! de önző vagyok. nem tudok lemondani róla... sürgősen kezdenem kell valamit az életemmel.