minden össze jön...

ismét elveszítettem valakit/ valamit ami fontos... ez pedig a kutyám. aki már évek óta mellettem volt. kislány korom óta... együtt játszottunk, együtt szenvedtünk, együtt éltünk. imádtam haza érni és látni, hogy habár a ház üres, de az udvar élettel van tele. amikor messziről látta hogy jövök, vagy ha csak épphogy meghallotta a hangom akkor már ott volt. vagy ha olyan hangulatom volt, hogy egyedül akartam lenni és lementem hátra az udvarra akkor ő már is ott termett kíváncsi tekintettel. emlékszem. amikor hozzám került, mindenki azt mondta, hogy hamarosan meg fog halni. olyan pici volt. elvileg még nem is lehetett volna leválasztani az anyjáról.. gyenge volt és tehetetlen. de én megtartottam. fel neveltük. imádtuk. de az élet ilyen. és ebbe még bele is törődnék, mármint a halálába, de hogy ilyen körülmények között veszítettem el. ez bánt nagyon. 3 nagyobb kutya szedte szét. tegnap este már alig élt.:( reménykedtünk. de hiába. elvesztettük. az biztos, hogy a részemről ez nem fog szó nélkül maradni. egyenlőre nem tudok mit csinálni..próbálok bele törődni a helyzetbe..