na igen. nehéz vissza rázódni a megszokott kerékvágásba egy ilyen hatalmas diákhét után.. azt azért elárulnám, hogy végül mégsem a 12.C-re szavaztam, hanem az 'A' osztályra. :D 1.ők voltak a legjobbak. ( az élő műsoruk fenomenális volt) 2. én is 'A' osztályba járok.:D és végül ők is nyertek, szóval nagy volt az öröm :) sajnos amilyen hamar elérkezett a diákhét, olyan hamar vége is lett... azóta.! élem az életem tovább... kicsit kevesebb erővel mint máskor, mivel meg is fáztam egy picit.. plusz elérkezett az idő amikorra már tényleg elegem van az iskolából.. ez a fél év elég rendesen elvette a kedvem. nem mintha rossz lett volna.. sőt! csak azért elég fárasztó. na de mindegy. nem panaszkodom. ez a dolgom, tanulnom kell és tanulok is.. áprilisban szintvizsga. félek..aztán, hogy egy egészen más témára térjek... mostanában a gondolataim szerte szét vannak.. éjszaka hosszú órákon keresztül csak gondolkodom és gondolkodom. hogy miért van ez?! nem tudom. de bosszant. általában akkor van velem ilyen, ha valamit elfelejtek. ( valami nagyon fontos dolgot) vagy ha valami ki akar törni belőlem... valamit meg kell valósítanom... de mit?! az tény, hogy mostanában ellustultam... remélem hamar vége lesz... mert tényleg alig alszom valamit..megint más. az időjárás. ma ESETT A HÓ. (rólam tudni kell, hogy imádom) örültem is nagyon... de mostanra más el is olvadt. nem gondoltam volna. hiszen annyira esett, hogy látni nem lehetett... most meg süt a nap.! :) kiszámíthatatlan ez a tél. éppen ezért imádom..:) nem tagadom. nagyon hiányzik már a nyár, de egyszer az is ide ér.:) addig még rengeteg dolog fog történni, rengeteg dolognak KELL történnie...
“Furcsa, ahogy az idő az ember fölött tovamegy. Események, emberek, gondolatok jönnek és mennek, érzések hullámzanak az ember lelkén keresztül, aztán egy idő múlva nem marad belőlük semmi. Elkallódnak szerte az életben, mint apró haszontalan holmik a házban. Itt-ott valami leszakad az emberből, valami láthatatlan kis lelki cafat, odaakad egy ajtókilincshez, egy-egy ablakpárkányhoz, rozoga padlóhoz, keskeny sétaúthoz. Az ilyeneket emlékeknek nevezzük, tiszteljük őket hosszabb-rövidebb ideig, a szerint hogy mekkora bennünk a romantika. Aztán szépen és észrevétlenül végképpen elmaradnak mellőlünk, mint halk szavú régi barátok, vagy mint az élet, aki velünk indult s valahol egyszer lemaradt.” (Wass Albert: Csaba)
Ne mondd, hogy a határ a csillagos ég, amikor a Holdon is vannak lábnyomok!
2008.01.27 kis ízelítő :) csak hogy lássuk is hogy zajlik ez az egész :)és újra beindult az imádott DIÁKHÉT.! hatalmas jó kedvvel mentem ma suliba.:) mivel a messze híres Munkácsy-s diákhét idén is eljött.! végre.:P idén a megszokott 3 nap helyett 4 napig tart a program.:)) nagyon nagyon jó ez az egész. és sajnos aki kívül álló, az nem tudja, hogy miről is beszélek... segítek! képzeld el a sulitokat totálisan, teljesen kidíszítve... az emberek táncolnak, kiabálnak.. a zene üvölt. a hangulat fenomenális. igazából az egész lényege egy vetélkedő. a végzősök versenye. a 4 napból 2 arra áll, hogy bebizonyítsák, hogy méltóak a 'diákigazgatói' címre és hogy műsoraikkal elnyerjék a tetszésünket... 1.nap minden osztály beszokta mutatni a saját, általuk készített videókat. 2.nap pedig jönnek az élő műsorok :) ezek mellett szórólapokkal, ajándékokkal halmoznak el, hogy szavazzunk rájuk :D imádom ezt az egy hetet :) és imádlak Munkácsy gimi :)ha valakit érdekel is ez az egész. akkor katt ide ;)kapos.hu/.../het_igazgato_a_munkacsy-ban_kisfilmekhez_klikk.html -
szörnyű. a TV, az internet, az újságok és minden egyéb egy éjszakáról szól. egy éjszakáról ami mindenkinek átlagosan indult. és egy éjszakáról amiről 3 fiatal lány már nem tért haza. hihetetlen mik vannak. azt hiszem teljesen jogosan lehet mondani, hogy az embernél kártevőbb, önzőbb lény nem is létezik a földön. mi az, hogy valaki agyontapossa a másikat!? emberek. könyörgöm. Változtassatok már az életeteken. minek a rohanás, minek az 'én' központúság, az egoizmus.!? figyeljünk már egy kicsit a másikra. 3 lány ártatlanul halt meg. vegyük ezt figyelmeztetésnek. és akkor arról még nem is beszéltem, hogy állítólag a szórakozóhely is rárakott még egy lapáttal. egy kb. 300 férőhelyes disco minek hirdet ekkora bulit? a hírek szerint több mint 2300 fő nyomorgott bent az épületben.:O és lehet, hogy mi csak ennyiről tudunk... hát. tény, hogy én nem voltam ott. és nem tudom mi történt. de a hírek is éppen eléggé felkavartak. ezek után, hogy menjen el az ember egy szórakozóhelyre ha attól kell félni, hogy agyontaposnak? ááá. belegondolni is nehéz, hogy mi lesz itt 10 év múlva... szörnyű ezt nézni, hogy a mi kezünkben van a jövőnk és sokan nem élnek vele. sokan nem tesznek semmit érte. mert magyarázni könnyű, de megvalósítani azt már kevésbé.. tanuljunk már a hibáinkból, hogy többet net örténjen meg ilyen.! a lányok családjának és hozzátartozóinak őszinte részvétem.:( R.I.P † Kadosa Kinga ,Csikós Emese ,Varga Boglárka Petra †
Az a másodperc, amikor igazán szeretünk, életünk egyetlen valóságos pillanata. A többi nem az. A többi boldogtalan varázslat. Őrület. Teli félelemmel és szomjúsággal. Mi persze éppen fordítva gondoljuk. Mi azt hisszük, hogy az a "valóság", amikor egyedül, kővé dermedt, magányos lélekkel élünk. Valóság a hétköznap, a közöny, az egoizmus, az én, az enyém, a pénzkereset. Valóság a tévé, a robot, a rohanás, a vásárlás, az aszfalt, a "senkihez sincs közöm" életérzése. És a szerelemről véljük, hogy káprázat, mámor. Amikor valóban szeretünk, mondják ránk az emberek, hogy "Te el vagy varázsolva, öregem! Te megőrültél!" - miközben egy tévedhetetlen hang lelkünk mélyéről azt mondja: "Itt akarok maradni, mert mindig ide vágytam! Itt akarok élni, örökké!" Amikor szeretjük egymást: kijózanodunk. Felébredünk. Életünk valóságos állapota az, amikor szeretünk. Ezt a csodát rendszerint akkor érjük el, amikor föladjuk a görcsös önvédelmünket, és elkezdünk egymásban, egymásért élni.
